Korábban azt írtuk, a szép kert, a tökéletes gyep eléréséhez alapvető fontosságú a talaj kiválasztása, annak előkészítése, a fényviszonyok megfigyelése, a trágyázás, a nedvességtartalom és így tovább, de a helyi adottságoknak megfelelő fűmagkeverék kiválasztása meghatározhatja a következő néhány hónap, sőt év teendőit. Készítsünk erre is egy jó tervet, és ha annak minden pontját átgondoltuk, vágjunk bele!

A fűvetés előtt már rengeteget dolgoztunk az előkészítésen, így nem csoda, ha kissé óvatosan mérlegeljük az ideális fűmagkeverék kiválasztását és a vetéshez megfelelő időpontot. Kezdjük a könnyebbel: füvet tavasszal vagy ősszel érdemes vetni. A tavaszi vetésnek van egy olyan ellensége, amire nem is gondolnánk: a hideg. Tavasszal április és május eleje az ajánlott, akkor, ha biztosak vagyunk már, hogy nem számíthatunk fagyokra, ugyanis a csírázás beindulásához meleg talajra van szükség.

Őszi vetésre a szakirodalom augusztus végét-szeptember elejét ajánlja, viszont ilyenkor figyeljünk az esetleg lehulló levelekre, a kibúvó friss fűszálakat bizony elfojthatják, tehát takarítanunk kell, cserében kevesebb gondunk lesz a konkurenciára, a gyomokra.

És térjünk rá a keverék kiválasztására, mert azon áll vagy bukik a selymes gyepünk léte. A forgalmazók többféle keveréket kínálnak, vannak köztük árnyéktűrők, szárazságtűrők, taposást bírók, az ún. sportgyepek, vagy kemény mechanikai igénybevételnek kitettek, a „csak” pázsitnak valók, ami azt sugallja, hogy azt gyönyörködésre keverték ki, de kínálnak univerzális keveréket is, ami nem túl sok jót ígér. Fontos támpont, hogy a fűmagkeveréket tartalmazó dobozra jó, ha a forgalmazó ráírja az összetevők nevét, azt, hogy a keveréknek mekkora a tápanyag- és a vízigénye, netán az sem árt, ha odaír néhány mondatot a gondozásról is.

Kapaszkodónak ajánlatos megjegyezni egy szakember pragmatikus összefoglalóját a válogatási elvekről: a csupán esztétikai élményt nyújtó gyepekhez finom levelű fűféléket, csenkeszeket, tippanokat használnak, a nagy mechanikai igénybevételnek kitett gyepekhez magas terhelhetőségű perjéket, de a gyakorlatban „a rövid csírázási idejű, gyors növekedésű, jól megtelepedő, rendszerint rövidebb élettartamú fajok (pl. angol perje – Lolium perenne) teremtik meg a hosszabb tartamú, de érzékenyebb, értékesebb fajoknak (pl. vörös csenkesz – Festuca rubra) a szükséges védelmét a kezdeti fejlődés során” írja Dr. Szalai József ny. egyetemi docens (https://agrarium7.hu/cikkek/1459-a-szep-fu-titka). Érdemes szemügyre venni a Pannonmag összefoglaló táblázatát, ha rögzíteni szeretnénk, melyik fűféle mire képes, amikor kezünkbe veszünk egy fűmagkeveréket tartalmazó dobozt, és elolvassuk a tájékoztatóját. Eszerint mindenféle csenkesznek, köztük a vörös csenkesznek (Festuca rubra), magas, illetve a juh csenkesznek (Festuca ovina) és a nádképű csenkesznek (Festuca arundinacea) nagyon magas a szárazságtűrő képessége. Közepes, illetve jó a szárazság toleranciája az angol perjének (Lolium perenne) és a réti perjének (Poa pratensis). A tippanok (a tarackos és a cérna tippan) nem bírják a szárazságot, ráadásul intenzív gondozást igényelnek!

Ami a terhelhetőséget illeti, a bajnok az angol perje, magas a réti perje terhelhetősége, jól teljesít a nádképű csenkesz, közepesen a tippanok.

Ami az állóképességet illeti, egy négykomponensű keverék lenne a bajnok, a nádképű csenkesz és a réti perje, illetve a juh csenkesz és az angol perje a befutók sorrendje. Jó tudni, hogy az állóképesség bajnoka, a nádképű csenkesz nagyon mély gyökeret ereszt, a többi három közepeset, a tippanok gyökérzete felszín közeli. Fontos szempont a gondozási igény, dobogósak sorrendben a juh, a nádképű csenkesz és a perjék (https://www.pannonmag.hu/fufajok-osszefoglalo-jellemzese-i).

Mindezek ismeretében jó eséllyel kiválaszthatjuk a szempontjainknak, a körülményeknek megfelelő fűmagkeveréket, és indulhat a vetés!