Füvesítés – minden amit tudni kell a tökéletes, gondozott gyepről

Ha előkészítettük a talajt, elvégeztük az indítótrágyázást és kiválasztottuk a megfelelő fűmagkeveréket, egy szélcsendes napon hozzáfoghatunk a vetéshez. A hengerléssel elegyengetett talajon erre a legjobb eszköz a szórókocsi, ami nem túl olcsó, de megtérül az ára a kertben, hiszen különböző szemcsenagyságú anyagokkal, vetőmaggal, trágyával, homokkal, mésszel tölthető fel, és pontos adagolást tesz lehetővé. Ugyanis ha a fű túl sűrűn kel, az legalább annyira gond, mintha ritka lenne. Ezért a szórókocsival egyenletesen terítsük a két részre osztott keveréket, egyszer hosszában, egyszer meg keresztben vessünk. A fűmagot gereblyével, majd hengerrel és taposódeszkával tömörítsük a talajba. Vigyázunk arra, hogy a talaj felső rétegében ne legyenek egy centiméternél nagyobb átmérőjű rögök, a porhanyós talajba 0,5–1 centiméter mélységbe kerüljön a fűmag.

Öntözés a telepítés után

A vetés, beledolgozás, hengerelés után apró lyukú öntözővel alaposan locsoljunk, viszont ügyeljünk arra, hogy ne legyen elfolyás, ne képződjenek tócsák. Ez a füvesítést követő mérsékelt öntözés nagyon fontos a csírázás segítéséhez, és az első 8-10 napban ismételjük meg. Az a legjobb, ha van automata  öntözőrendszerünk, ami jól meghatározott időpontokban kis vízadagokkal tartja nedvesen a magokat, kézzel is öntözhetünk, de itt követhetünk el hibákat. Az első öntözést akkor hagyjuk abba, amikor a talaj fényleni kezd, azt követően az állandó nedvesen tartás a feladat. Esőszerűen juttassuk ki a vizet, vagyis kis porlasztású, széles vízsugárral öntözzünk! A talaj nem száradhat ki, mert csökken a csírázás sikeressége, viszont a csírázáshoz levegőre is szükség van, ezért a vízzel telített talajban a fűmagok elpusztulnak. Jó kapaszkodó a túlöntözés megállapítására, ha megjelennek a giliszta ürülékvárak, fogjuk vissza. Telepítés után az első fűnyírásig lehetőleg nem lépjünk rá a területre! Ettől függetlenül a vetés utáni 2-3 hét kritikus időszak, a talaj felső rétegét nedvesen kell tartanunk, hogy a friss fű megerősödhessen.

Mikor öntözzünk?

Alapszabály, hogy a gyep sem szereti a szélsőségeket, szereti a vizet, igényli a periodikus öntözést, de a mennyiségre figyelnünk kell. Ha gyakran, kevés vízzel öntözünk, a rövid gyökérzet csak a talaj felső régióiban keresi a tápanyagot, ha viszont ritkábban, nagy mennyiségben öntözünk, az erős gyökérzet akár 25-30 centiméterre is lenyúlhat, több vízhez, több tápanyaghoz jut a növény. Amikor elkezdett bokrosodni a telepített fű, időnként 2-3 napra, vagy akár hosszabb időre is fogjuk vissza az öntözést, amivel arra kényszerítjük, hogy a kis gyökerek próbáljanak a mélybe nyúlni, vizet keresve. Az erős gyökérzetű gyep jobban bírja a taposást, egészségesebb.

Ha nincs öntözőrendszerünk, akkor inkább két-háromnaponta öntözzünk nagyobb mennyiségű vízzel, leginkább hajnalban vagy kora reggel. Este vagy éjszaka ne öntözzük a füvet! A hajnali-reggeli öntözés azért ideális, mert akkor a legoptimálisabb a hőmérséklet, akkor tudja a gyep legnagyobb mennyiségben hasznosítani a vizet. A túl sok víz is árthat, levegőtlen lesz a felső talajréteg, rothadnak a gyökerek. A forró, nyári időszakokban naponta öntözzünk, amíg még lehet. Jó pár éve ugyanis drasztikusan csökkentették a vízhasználatot az USA néhány államában, de Dél-Európában is, ahol forróság idején luxusnak számít és büntetendő is, ha valaki megmossa a gépkocsiját!

Korábban azt írtuk, a szép kert, a tökéletes gyep eléréséhez alapvető fontosságú a talaj kiválasztása, annak előkészítése, a fényviszonyok megfigyelése, a trágyázás, a nedvességtartalom és így tovább, de a helyi adottságoknak megfelelő fűmagkeverék kiválasztása meghatározhatja a következő néhány hónap, sőt év teendőit. Készítsünk erre is egy jó tervet, és ha annak minden pontját átgondoltuk, vágjunk bele!

A fűvetés előtt már rengeteget dolgoztunk az előkészítésen, így nem csoda, ha kissé óvatosan mérlegeljük az ideális fűmagkeverék kiválasztását és a vetéshez megfelelő időpontot. Kezdjük a könnyebbel: füvet tavasszal vagy ősszel érdemes vetni. A tavaszi vetésnek van egy olyan ellensége, amire nem is gondolnánk: a hideg. Tavasszal április és május eleje az ajánlott, akkor, ha biztosak vagyunk már, hogy nem számíthatunk fagyokra, ugyanis a csírázás beindulásához meleg talajra van szükség.

Őszi vetésre a szakirodalom augusztus végét-szeptember elejét ajánlja, viszont ilyenkor figyeljünk az esetleg lehulló levelekre, a kibúvó friss fűszálakat bizony elfojthatják, tehát takarítanunk kell, cserében kevesebb gondunk lesz a konkurenciára, a gyomokra.

És térjünk rá a keverék kiválasztására, mert azon áll vagy bukik a selymes gyepünk léte. A forgalmazók többféle keveréket kínálnak, vannak köztük árnyéktűrők, szárazságtűrők, taposást bírók, az ún. sportgyepek, vagy kemény mechanikai igénybevételnek kitettek, a „csak” pázsitnak valók, ami azt sugallja, hogy azt gyönyörködésre keverték ki, de kínálnak univerzális keveréket is, ami nem túl sok jót ígér. Fontos támpont, hogy a fűmagkeveréket tartalmazó dobozra jó, ha a forgalmazó ráírja az összetevők nevét, azt, hogy a keveréknek mekkora a tápanyag- és a vízigénye, netán az sem árt, ha odaír néhány mondatot a gondozásról is.

Kapaszkodónak ajánlatos megjegyezni egy szakember pragmatikus összefoglalóját a válogatási elvekről: a csupán esztétikai élményt nyújtó gyepekhez finom levelű fűféléket, csenkeszeket, tippanokat használnak, a nagy mechanikai igénybevételnek kitett gyepekhez magas terhelhetőségű perjéket, de a gyakorlatban „a rövid csírázási idejű, gyors növekedésű, jól megtelepedő, rendszerint rövidebb élettartamú fajok (pl. angol perje – Lolium perenne) teremtik meg a hosszabb tartamú, de érzékenyebb, értékesebb fajoknak (pl. vörös csenkesz – Festuca rubra) a szükséges védelmét a kezdeti fejlődés során” írja Dr. Szalai József ny. egyetemi docens (https://agrarium7.hu/cikkek/1459-a-szep-fu-titka). Érdemes szemügyre venni a Pannonmag összefoglaló táblázatát, ha rögzíteni szeretnénk, melyik fűféle mire képes, amikor kezünkbe veszünk egy fűmagkeveréket tartalmazó dobozt, és elolvassuk a tájékoztatóját. Eszerint mindenféle csenkesznek, köztük a vörös csenkesznek (Festuca rubra), magas, illetve a juh csenkesznek (Festuca ovina) és a nádképű csenkesznek (Festuca arundinacea) nagyon magas a szárazságtűrő képessége. Közepes, illetve jó a szárazság toleranciája az angol perjének (Lolium perenne) és a réti perjének (Poa pratensis). A tippanok (a tarackos és a cérna tippan) nem bírják a szárazságot, ráadásul intenzív gondozást igényelnek!

Ami a terhelhetőséget illeti, a bajnok az angol perje, magas a réti perje terhelhetősége, jól teljesít a nádképű csenkesz, közepesen a tippanok.

Ami az állóképességet illeti, egy négykomponensű keverék lenne a bajnok, a nádképű csenkesz és a réti perje, illetve a juh csenkesz és az angol perje a befutók sorrendje. Jó tudni, hogy az állóképesség bajnoka, a nádképű csenkesz nagyon mély gyökeret ereszt, a többi három közepeset, a tippanok gyökérzete felszín közeli. Fontos szempont a gondozási igény, dobogósak sorrendben a juh, a nádképű csenkesz és a perjék (https://www.pannonmag.hu/fufajok-osszefoglalo-jellemzese-i).

Mindezek ismeretében jó eséllyel kiválaszthatjuk a szempontjainknak, a körülményeknek megfelelő fűmagkeveréket, és indulhat a vetés!

Szervestrágya

Ha a talaj már elő van készítve, megfelelő a kémhatása is, kitakarítottuk és fellazítottuk, és nem utolsó sorban a tervezett időrendbe is beleférünk, ideális lenne szervestrágyával indítani, hiszen abban minden szükséges tápanyag megtalálható. Ehhez szükséges a megfelelő szomszédság vagy elérhető távolságban egy állattartó gazda, és némi munkával jövendő pázsitunk megfelelő környezetben kezdheti az életet.

Komposzt

Hasonlóan ajánlott a komposzt használata, ideális esetben magunk vagyunk a komposzt előállítói, és akkor itt nyitott kapukat döngetünk, ha nem, olvassák el a komposzt készítéséről szóló fejezetet. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni a szervestrágyák vagy a komposzt használatának fontosságát a műtrágyákkal szemben, de mindenkinek fel kell mérnie a saját lehetőségeit, elérhetőségeket, szállítási opciókat is. És ne feledjük, hogy a szervestrágyák hatásukat alkalmanként három-négy hét alatt fejtik ki –miután a talajba beleforgattuk.

A talaj típusa

A talaj kiválasztásakor nem akartuk túl sok számmal terhelni az olvasót, de ha már itt tartunk, pár mondat erejéig térjünk vissza a talaj vastagságára. A pázsitfű alatti termőréteg igazán jónak mondható vastagsága 20-30 centiméter, de legalább 15-20, ugyanis ha nem elég vastag a pázsit alatti rész, a gyökerek nem tudnak kifejlődni, ha meg közel van az agyagos, netán köves réteg, a gyökerek elázhatnak, ami újabb bajok forrása lehet.

Kép – Kiszáradt foltok: tápanyag- vagy vízhiány, rossz keverék is lehet az oka

Trágya összetétele

Visszatérve az indító trágyázására, több lehetőségünk van, és szakirodalma is van bőven a témának, épp csak arra kell figyelnünk, hogy a különböző műtrágyakeverékeket forgalmazók – érthető módon – a saját keverőarányaikat tartják és kínálják, mint üdvözítő megoldást, azt viszont tudnunk kell, hogy a felelőtlen trágyázással tönkre is tehetjük a talajunkat!

Abban mindenki egyetért, hogy szép gyep neveléséhez három elem jelenléte feltétlenül szükséges:

1. nitrogén;
2. foszfor;
3. kálium.

Az induláskor nagyobb arányú legyen a foszfor, ősszel meg a kálium, viszont a nitrogén jelenléte mindig szükséges, írják a szakik.

Milyen trágyát vásároljunk?

A legegyszerűbb megoldás, ha célzott gyeptrágya-keveréket vásárolunk, amire a forgalmazó értelemszerűen ráírja, hogy a különböző alkotóelemek milyen arányban találhatók benne, és azt is, hogy milyen időszakban célszerű használni. Ezen kívül ma már szélesült a kínálat, a szervestrágyák, a komposzt és a műtrágyák mellett megjelent a környezetkímélő pellet, különböző granulátumok, lassan oldódó kőzetek. Ezek közül a pellet hőkezelt trágya, és a már létező gyepbe nem lehet beleforgatni, viszont vannak mikroelemeket és granulátumokat tartalmazó szerves gyeptrágyák, illetve biológiai szerves szenet tartalmazó készítmények. Mindezt azért soroltuk fel, mert tudni kell, hogy bizonyos olcsó műtrágyákkal látványos eredményeket lehet elérni, ugrásszerűen megnő például tőlük a fű, de mivel csak gyorsan felvehető nitrogént tartalmaznak, lassan elszívják a talaj termőerejét, megbontják a mikrobiológiai környezetet.

Káros-e a műtrágya és káros-e az előállítása?

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a műtrágyázás alapvetően nem káros, a műtrágyák nem tartalmaznak természetidegen anyagokat, viszont, amint korábban is írtuk, a nem megfelelő termék használata miatt tönkremehet a növényzet, a talajunk, és kezdhetjük elölről az egészet. A műtrágya használójának azt is tudnia kell, hogy bizonyos műtrágyák savanyítanak, mások lúgosítanak, kiválasztásuknál ez fontos tudnivaló.

Azt sem akarjuk elhallgatni itt, hogy a műtrágyagyártás a világ teljes energiafogyasztásának mintegy 2–3%-át teszi ki, gyártás közben nagy mennyiségű üvegházhatású gáz és por keletkezik, mindezek mellett a Föld lakossága jelentős részének nem tudnánk élelmet termelni műtrágyák, tápanyagok és növényvédő szerek nélkül. Kertünkben, földjeinken, ha vannak, arra kell törekednünk, hogy a környezetre legkevésbé káros eszközöket, módszereket használjunk, a lehető legjobb kompromisszumokra törekedjünk, ám tudnunk kell, hogy a politika gyakran még csak megközelítő jó helyzetben sincs. Amikor egy többmilliós, vagy többszázmilliós népességet kell élelmiszerrel ellátni, a megoldások sokszor nem szívderítőek.

Kép – Mohás gyep: árnyék, savasodás, rossz szellőzés is lehet az oka

Gyep telepítésekor viszont az is a mérlegre kerül, hogy egy ember napi oxigénszükségletét 60 négyzetméternyi gyepszőnyeg kitermeli, ugyanakkor fontos szempont a pázsit hűtő hatása, természetes hűtőközegről lévén szó. Forró, nyári hónapokon a gyep hőmérséklete a csupasz földnél kb. 7,5 fokkal alacsonyabb is lehet!

Érdekességek – Pleisztocén Park

Többek közt ezen alapszik a szibériai Kolima folyó partján a Szergej Zimov ökobiológus kezdeményezésére létrehozott Pleisztocén Park ötlete. A parkot betelepítették nagytestű növényevőkkel, azzal a szándékkal, hogy azok segítségével visszaalakítsák a mocsaras tundrát füves sztyeppévé. A kezdetben csupán 150 négyzetkilométeres területre telepítettek jakot, rénszarvast, pézsmatulkot, bölényeket, jakut lovakat, jávorszarvast, kalmük teheneket, juhokat, olyan fűevőket, amelyek valaha őshonosak voltak a vidéken. Nem titkolt tervük, hogy a most teljes gőzzel folyó kutatások eredményeként pár évtized múlva gyapjas mamutokat is hozhatnak a környékre. Mindennek a célja pedig az, hogy megfékezzék a permafroszt gyors felolvadását, ami katasztrofális hatással lenne környezetünkre. Számítások szerint 500 gigatonna szenet tárol a fagyott talaj, amit ha nem tartunk hidegen, felszabadulhat a légkörbe, ezért harcol Zimov a szibériai Cserszkijben, és ezen dolgozik a kísérlettől megihletve egy svéd-orosz kutatócsoport is. További részleteket a https://pleistocenepark.ru/ oldalon lehet olvasni. Egyébként adakozni is lehet, akinek a zsebe engedi, ugyanis legnagyobb valószínűséggel felmenőink pusztították ki a környéken a mamutokat, hozzájárulva a füves puszták elmocsarasodásához.

Ha füvesíteni készülünk, a talaj minősége döntő hatással lehet a növények fejlődésére, és közvetetten arra is, hogy mennyi munkába, erőfeszítésbe kerül mindez, ezért elkerülhetetlen egy kis kémiaóra. A magyar oktatási rendszer zseniális vegyészeket produkált, de attól még egyeseknek összerándul a gyomruk, ha a kémhatás vagy a ph kifejezést hallják, ennek az oka meg többnyire a kémiatanár pedagógia érzéke, vagy az, hogy a nebuló – kivételként – nem volt képes ráhangolódni e nagyszerű tudomány alapjainak az elsajátítására.

Savanyú talaj?

Visszatérve és leegyszerűsítve, egy oldat lehet savanyú (savas), lúgos, vagy semleges kémhatású, ezt ph értékekben adják meg. A semleges oldat ph-ja 7, a 7-nél kisebb érték savanyú (savas), a nagyobb lúgos.

A talaj kémhatása – forrás agroforum.hu

Oldat? Igen, a talajunk ph-ját úgy mérjük meg, hogy mintát veszünk a földből, felöntjük desztillált vízzel, felrázzuk, aztán állni hagyjuk, majd megmérjük lakmuszpapírral (pár száz forint) vagy digitális ph-mérővel (pár ezer forint), ha belefér a költségvetésünkbe. Akinek nincs több száz hektáros farmja, aligha vásárol ilyesmit, de el kell mondanunk, hogy létezik hordozható ph-mérő, kevesebb, mint 100 ezer forintért. Ennek előnye, hogy nem kell az oldatkészítéssel bíbelődni. Miért fontos ismernünk a talajunk kémhatását? Minden növény, így a fűfélék is, bizonyos kémhatású talajban fejlődik a legjobban, ha nem az igényének megfelelő talajba kerül, akkor a fejlődése vontatott lesz vagy elpusztul – mindez a tápanyagfelvételben bekövetkezett változások miatt. A gyepfélék az enyhén savas talajokban érzik magukat, tehát a 6.2–7 ph értékű tartományban.

Talaj PH érték skála füvesítéshez

A legegyértelműbb ábrát egy amerikai kert gondozó cég honlapján találtuk (link) – “acidic” savas-t jelent, az “alkaline” pedig lúgos-t

Talajunk kémhatását első sorban az alapkőzet befolyásolja, de például a nagy mennyiségű csapadék kioldhatja a bázikus elemeket, ami savasodáshoz vezethet. Savas (savanyú) talajt házilag mészkőporral, mésztartalmú műtrágyával javíthatunk fel, de amennyiben fával fűtünk, segíthet a télen vékony rétegben kiszórt, majd tavasszal elterített fahamu. Ökölszabály, hogy csak akkor avatkozunk be, miután megmértük a talaj savasságát!

Ha bizonyos növényeink savanyú talajt kívánnak, tőzeg, műtrágya segíthet, de előnyösebb, ha a helyhez választjuk a növényt! Amikor nagyobb felületen telepítünk gyepet, és a rendelkezésre álló talaj mért kémhatása nem kielégítő, ajánlatos szakemberhez fordulnunk a meszes vagy trágyás beavatkozás előtt, nehogy szaporítsuk a már létező bajokat.